Pokorni Zoltán

*

További híreink

Tisztelettel, sőt szeretettel köszöntök mindenkit a Fidesz alelnökeként, a kongresszusnak is helyt adó hegyvidék XII. kerület országgyűlési képviselőjeként, jó helyen vagyunk itt, itt 55 szavazókörből 50-ben nyertünk, ebben is. Vannak versenyek, amelyekkel kapcsolatban elmondható az ezüst is szépen csillog, és vannak, amelyekben nem osztanak második helyet.
Tisztelettel, sőt szeretettel köszöntök mindenkit a Fidesz alelnökeként, a kongresszusnak is helyt adó hegyvidék XII. kerület országgyűlési képviselőjeként, jó helyen vagyunk itt, itt 55 szavazókörből 50-ben nyertünk, ebben is. Vannak versenyek, amelyekkel kapcsolatban elmondható az ezüst is szépen csillog, és vannak, amelyekben nem osztanak második helyet. A választások ez utóbbiak közzé tartoznak, hiába a több mint 2 millió szavazat, hiába az alig 1 százalékos különbség, ez a kis különbség a hatalomgyakorlás szempontjából, az ország jövője szempontjából Ég és Föld. A többség nem bízott meg minket kormányzati felelősséggel, mégis úgy érzem, a szokásos ellenzéki szerepnél nagyobb, jóval nagyobb felelősség hárul ránk az elkövetkező hónapokban, években. Szövetségünk mai kongresszusa előtt erről az egy dologról, erről a felelősségről szeretnék beszélni néhány szót.

Köszönet az elvégzett munkáért

Felelősek vagyunk a velük együtt dolgozó emberekért, alakulhat a vita így vagy úgy. A hibák, az eredmények, a tanulságok összegzése sokfelé kanyarodhat, de azt a munkát, amit sok ezer ember végzett el az elmúlt hónapokban, tiszteljük és becsüljük meg. Azt a sok ezer, sok millió széthordott, szétküldött levelet, újságot, lebonyolított telefont, a helyi telefonközponttá alakított nappalikat, a megkent vajas kenyereket, a megsütött pogácsákat. Itt ezen a kongresszuson is az első, hogy azt mondjuk, köszönjük.
 
2002-ben, négy évvel ezelőtt az Én tisztem volt összegezni a tapasztalatokat itt ebben a teremben, most nagyobb a felelősségünk, hiszen másodszor veszítettünk. Nagyobb a felelősségünk, mert riválisaink példátlanul nagy erővel igyekeznek a másfél százalékos vereségből bukást kreálni, politikánk egészét megkérdőjelezni, vezetőinket szembe fordítani, az egységes polgári szövetséget felszalámizni. De nagyobb a felelősségünk azért is, mert a mozdulatlanság, a megújulás hiánya is ugyanide vezethet. Ritka széles körben folyó, és igen gondolatébresztő szellemi vita előzte meg a mai napot. A sokunk által tisztelt Schlett István tegnap megjelent elemzését ezzel zárja.

Mi az előttünk álló feladat?

A Fidesz politikusai súlyos feladat előtt állnak. Amit természetesen senki más, csak ők oldhatnak meg. Józanságra és hitre, kreativitásra és hűségre, hideg fejre és mély felelősségérzésre volna szükségük. Vajon meg lesz-e? Az emberi minőségen sok múlik ilyenkor. Mert ember legyen a talpán az, akit a keserűség, a düh, az önigazolási kényszer, a felelősség áthárítása, a kevélység, vagy éppen az alkalmazkodási kényszer, a gyávaság, a másként nem lehet beletörődésre nem sodor.
Nos lesznek-e ilyen emberek? Van elemzés, amelyik már nem is a mai, hanem a 2007-es kongresszussal is foglalkozik.

Idézném: ha a Fideszben 2007 folyamán nem jelentkeznek a megújulás érezhető jelei, nem annyira a Fidesz parlamenti jelenléte, hanem a politikai váltógazdálkodás, vagyis a magyar demokratikus berendezkedésnek egyik kulcseleme kerül veszélybe. Ennek elkerülésére csakis egy egységes és megújuló Fidesz képes, melyben Orbán Viktornak látható és vezető szerepet kell kapnia, de más demokratikus versengésben kiválasztott, és a második vonalból érkező politikusok szerepének is egyre meghatározóbbá kell válnia. Egységes és megújuló Fidesz, politikai váltógazdálkodás, hatalmi ellensúly, a demokrácia záloga. Nem túl nagy szavak ezek? Miért kell félni egy nyolc évre, vagy hosszabb időre berendezkedő szocialista hatalomtól?

Szakadék szélén az ország

A külföldi sajtó jó része a magyar változásokkal kapcsolatban azt tartotta említésre érdemesnek, hogy most először fordult elő a rendszerváltozás óta, hogy egy kormányzó pártkoalíció hatalomban maradt. Más jót nem nagyon tudtak írni. Miből is áll voltaképpen ez a folytonosság, folyamatosság? Ha a tartalmi elemeket nézzük, inkább tűnik üres retorikának. A kormány maga sem meri a folytonosságot hangsúlyozni, hiszen ma már mindenki előtt világos, hogy az út, amin az utóbbi négy évben haladtunk, és amin ebben a pillanatban is halad az ország, ez az út szakadékba vezet. Ehhez képest a sokat emlegetett lendület is inkább aggasztónak tűnik. Vagyis a folytonosság nem a kormányzás tartalmában áll, sokkal inkább magában a szocialista pártban. Elnézést kérek a Szabad Demokratáktól, róluk itt nem ejtek szót.

A közvélemény-kutatásokból, de pártelnökük szavaiból is az derül ki, hogy bejutásukat nem kis részben az öntudatos szocialista átszavazóknak köszönhetik. Mindenesetre ez is a szocialista párt erejét bizonyítja, hogy miként segít éltre parlamenti szövetségesét, mi több, most már az ellenzéket is a párt akarja megalkotni ön, önmagának, ami a demokratikus rendszerektől talán idegen, de a magyar történelemben egyáltalán nem példa nélküli jelenség. Hogy ilyen négy év után többséget lehetett kapni, az valóban alkalmas arra, hogy sok ember demokráciába vetett hitét megrendítse, hogy feltegyék a kérdést önmaguknak, valóban demokrácia van-e hazánkban. Természetesen igen, ha törvényeinket, politikai intézményrendszerünket nézzük. Ezek alapvetően demokratikus szerkezetet mutatnak. De ha a demokratikus struktúrák mögött húzódó kapcsolatrendszereket nézzük, már elgondolkodtatóbb a kép. Veszélyes helyzet állt elő.

Törvénytelenségek a kormány részéről

A kormány eddig is mindent megtett, olykor a törvényesség határát is átlépve. Mindent megtett, hogy minden létező, hatalmi pozíciót a saját embereivel töltsön be. Emlékeznek még Szász Károlyra, aki leleplezte a K&H ügyet, amiért ismeretlenek által felbérelt tettesektől verést kapott. Sem az állam, sem a sajtó nem védte meg, ellenben szégyenletes kampány és per indult ellene, míg a kormány törvényt módosított, csakhogy el tudják távolítani hivatalából. Emlékeznek még Mellár Tamásra, és munkatársainak törvénytelen elbocsátására. Aki a KSH elnökeként nemzetközi elismeréstől övezve tevékenykedett.

Mennie kellett, mert veszélyesnek tartották, hogy egy független, a hatalom által nem befolyásolható ember adjon hiteles tájékoztatást az ország helyzetéről. Emlékezzünk arra, hogy csak néhány héttel ezelőtt is milyen támadások érték a kormányzó pártok részéről a jegybank elnökét, csak azért, mert a választások előtt el merte mondani ugyanazt, amit a választásokat követően minden valamire való közgazdász bevall, hogy bizony a király meztelen.

Meg kell védeni az embereinket

Nyilván lehetnek néhányan, akik a kormányalakítás heteiben a rutinszerű várakozás és reménykedés idején még azzal áltatják magukat, hogy mindez Gyurcsány Ferenc előző kormányának idejére esett, s a második Gyurcsány-kormány alatt minden másként lesz. Nos nekik érdemes megismerkedniük a nyugat-dunántúli mentőszolgálat vezetőjének, Puskás Tivadarnak a minapi történetével. Kell-e tartani attól, ha a szocialista párt hosszú időre bebetonozza magát. Persze nemcsak köztisztviselőkről van szó, gondoljunk az APEH adatbázisának törvénytelen lemásolására, a betiltott tüntetésekre, a kormányra árnyékot vető K&H ügy több száz lehallgatási jegyzőkönyvének megsemmisítésére, vagy a polgármestereket nyíltan megfenyegető pénzügyminiszterre.

A szocialista párt mindössze egy százalékkal kapott többet a választásokon, de 100 százalékig szerette volna birtokolni a döntési pozíciókat. Félő, tarthatunk tőle, hogy ez a jövőben sem lesz másként. Szövetségünk létrehozta társadalmi önvédelmi testületet annak érdekében, hogy megvédje azokat a jobboldali embereket, akiket politikai állásfoglalásuk miatt megkülönböztetés ér. Remélem kevés munkájuk lesz. De ennél többre, jóval többre van szükség. Nemcsak a velünk szimpatizálókat kell megvédenünk, hanem mindenkit, akit ez az oligarchikus hatalomgyakorlás fenyeget. Mindenkit, aki megbélyegzést szenved, akit ellenzékinek, fideszesnek bélyegeznek, mert csak nem hajlandó szajkózni az állam szólamait. Mindenkit, akit azért ér hátrányos megkülönböztetés, mert van saját véleménye, vagy mert saját véleménye van. És azt ki is meri mondani, mindenkit pártállásra, világnézetre való tekintet nélkül. De nemcsak őket, a közéletben szerepet vállalókat kell megvédenünk, hanem azokat a hallgatag milliókat is, azokat, akikkel az elkövetkezendő években meg akarják fizettetni a felelőtlen hatalomgyakorlás árát.

Egységre van szükség

Minderre csak egy megerősödött, egységes politikai erő képes, amely be tudja tölteni a demokráciában szükséges ellensúly szerepét. Hogy ne egy formális demokrácia oligarchikus rendszerében kelljen élnünk, egy levegőtlen, fojtogató világban, amelyik persze más, mint a régi, sokkal korszerűbb, digitális napló, blog, buli, táncmutatvány. Ám, ahol egy iskolai igazgató-helyettesi poszt elnyeréséhez a helyi pártszervezet informális, ám de jótékony hatású ajánlását tanácsos beszerezni. Tetszik vagy sem, de ma a Fideszen múlik, hogy a politikában egymással demokratikus versengő erők inspiráló egyensúlya jöjjön létre. Hogy a mindennapjainkban szabad, levegős, élhető életet élhessünk. Ez a tét, ez a felelősségünk. Hiszen ezt a szerepet ma a Fidesznek kell betöltenie. És hogy képes legyen rá, ez rajtunk, az itt ülőkön, a mai kongresszuson is múlik. Ennek egyik legfőbb feltétele, hogy szembe tudjunk nézni önmagunkkal, erényeinkkel és hibáinkkal is. Természetesen találhatunk elég okot, külső okot a vereségre. Tény, hogy a média nagyobbik része finoman szólva nem minket segített. De hát ez nem volt meglepetés.

Sokak szerint az MDF sem mindig úgy viselkedett, ahogyan egy normális ország, normális ellenzéki pártja. De hát ezzel is lehetett számolni. Ha a kalkulálható külső okokra hárítjuk csupán vereségünk ódiumát. Saját magunkat csapjuk be. Hiszen a mi felelősségünk éppen az, hogy ezekkel a külső okokkal számoljunk, és ezek ismeretében alakítsuk politikánkat. Legyenek bármilyenek a külső körülmények, a hibákat mégis csak mi követtük el, mert nem tudtunk úrrá lenni rajtuk. A ránk szavazó több millió embernek, a magyar demokrácia jövőjének, és természetesen önmagunknak tartozunk azzal, hogy őszinte számvetést készítsünk. Mit csináltunk jól, mit rosszul, min kell változtatnunk, hogyan és mikor. A Fidesz - Magyar Polgári Szövetség kongresszusát ezennel megnyitom, a küldötteknek, valamennyiünknek jó munkát kívánok. Köszönöm.
 
 


Nyomtatás