Pokorni Zoltán

További híreink

Mikor mondhatjuk, hogy eredményes az oktatási rendszer? - Ezzel a címmel tartotta előadását Pokorni Zoltán, az Országgyűlés Oktatási, Tudományos és Kutatási Bizottságának elnöke.

Hogy mekkora szerepe van e „negatív hungarikum” kialakulásában a szabad iskolaválasztásnak? - meglehetősen nagy, mivel lassan nem túlzás azt állítani, hogy a „gyermekek szabad iskolaválasztása az iskolák szabad gyermekválasztásává determinálódott.” Ezáltal izoláltan működő, homogén csoportokból álló iskolatípusok jöttek létre. Egy-egy iskolán belüli szintkülönbségek tehát csökkentek, ám ezzel párhuzamosan nőtt az egyes intézmények közötti különbség.

Mi volna ezzel szemben a cél? Olyan esélyteremtő iskolarendszer megalapozása és fejlesztése, melyben a szelektív pedagógia helyett a differenciált fejlesztés dominálna, egyéni, pedagógusi utakat lehetne felrajzolni – azaz minden gyerekből, személy szerint a lehető legtöbbet kellene kihozni. Támogatni azt a folyamatot, melyben a kiemelkedő tehetségek még jobban ki tudnának bontakozni munkájukban és elhivatottságukban.

Erre a leggyakrabban az a válasz érkezik, hogy minden csak elegendő mennyiségű pénz kérdése. Az oktatáspolitikus, polgármester azonban azt hangsúlyozta, - hogy bár valóban nagyon nehéz hiányos büdzséből színvonalas pedagógiát művelni – a tény az, hogy nem minden függ a pénztől. (Pl. Lengyelországban és Észtországban alacsonyabbak az egy tanulóra jutó oktatási kiadások, mégis jobban teljesítettek a tanulók a PISA felmérések alapján.)

A változás zálogát pedig egyrészt a korai, kisgyermekkori fejlesztés fontosságában, a pedagógusokra megfelelően fókuszált oktatási rendszerben, illetve a megerősített intézményvezetésben látja.

Nem attól lesz jó, vagy rossz a tanóra, vagy az iskolai légkör, hogy a miniszter, vagy a hivatal mennyire szigorú. „A minőséghez tér kell. Megfelelően koordinált és ellenőrzött feltételek mellett önállóságot kell adni az intézményeknek és a bennük dolgozóknak, illetve elsők között a pályakezdők bérét megemelni – a motiváció kialakítása végett.” Az intézményvezető pedig nem csupán egy pedagógus, aki épp igazgat. Az igazgatói pozíció önálló tudást igényelne.

Bár mind a politika, mind a média előszeretettel beszél a felsőoktatásról, a valóság az, hogy minél korábban megtörténik az oktatási struktúrába való bekapcsolódás, annál hatékonyabbá válhatna az egész rendszer, ezért jó volna három éves kortól – rugalmas körülmények között – bekapcsolódnia a gyerekeknek az oktatásba.

Fontos szempont a minőségi pedagógusképzés, a megfelelő elismerés és bérezés. Százhetvenezer pedagógus számára nem ígérhető érzékelhető bérváltozás, de a pályakezdői, és a tanítói fizetések növelése is nagyban javítana a jelenlegi állapoton. Hiszen minél motiváltabb és felkészültebb egy pedagógus, annál jobb eredményeket képes elérni.



Nyomtatás