Gyermekmatinéval indult, a felnőtt korosztályt is szórakoztató műsorral folytatódott és kellemes, koccintós, nyáresti kikapcsolódással zárult a Hegyvidék Napok szombati programja. A Gesztenyés-kert megtelt párokkal, családokkal, idősebbekkel és gyerekekkel, és a hangulatot az olykor összegyűlt szürke felhők sem tudták elrontani, mögülük újra és újra kiragyogott a Nap.

A Vad Horgolók és a Szalonka Horgolók névre keresztelt kézimunkás gárda által színes ruhákba öltöztetett fák között pezsgett az élet a Hegyvidéki Napok szombati programján a Gesztenyés-kertben. Az ugrálóvárak és vásárosbódék között már kora délelőtt sokan sétáltak a park közepe felé, ahol rengeteg program várta az érdeklődőket. A mulatós rétegprodukciót nyújtó Mesegyár zenekar előadására számos alternatíva kínálkozott. A közrendvédelmi nap programjai nemcsak a gyerekeket vonzották.

Miközben a NOÉ Állatotthon által megmentett bárányokat és kis rókát simogatták a gyerekek, a nagyszínpadon már folyt a „Balesetmentes közlekedés gyerekszemmel” című pályázati kiírás eredményhirdetése. Fonti Krisztina alpolgármester és Hoffmann Kornél kerületi rendőrkapitány közösen adták át a díjakat azoknak, akiknek a rajzát kiemelte a zsűri a kétszázötven pályamű közül. A Katasztrófavédelem Központi Fúvószenekarának dallamaira felkapták a fejüket a rendőrlovak, amelyek hátára örömmel pattantak fel a gyerekek csakúgy, mint a rendőrmotoréra. A katasztrófavédelem lakástűz-oltó interaktív bemutatóját is sokan szemlélték, és akinek nem volt elég az itt produkált több méteres tűzoszlop, az beülhetett még a Szent-Györgyi Albert Szakkollégium rendhagyó kémiaóráira, amelyen nemcsak a szárazjég látványos reakcióit szemlélhette meg, de eltanulhatta a házi készítésű lávalámpa előállításának trükkjeit, megtudhatta a vákuum keletkezésének titkát, sőt, azt is, hogyan kell elefántfogkrémet gyártani.

A színes levekkel teli kémcsöveket előszeretettel ürítgető gyerekek megtalálták a szórakozásukat a MOM lounge területén is, ahol még késő este is folyt a párnacsata. Míg ők egymással birkóztak, szüleik két tucat pincészet borai – köztük Magyarország egyetlen kézműves gyömölcsbor manufaktúrájának nedűi – közül választhattak. Nemcsak az ifjabb korosztályt szórakoztatta a Langaléta Garabonciások a szó szoros értelmében felemelő műsora. A gólyalábas mulattatók néhány perc alatt összerántották, sőt, mozgósították a vásári sokadalom apraját-nagyját. Volt kötéltáncos produkció, lófektetés, bioringlispil és persze rengeteg nevetés.

A napot – és a teret is – kettészelő fuóverseny felhívta a Gesztenyés-kertben időzők figyelmét a MOM Sportban zajló sporteseményekre. A gerinctorna-, jóga-, pilates- és nagyitorna mellett az egész test egészségére jótékony hatást gyakoroló meridiántorna menetébe is betekinthettek az érdeklődők. Az órákon való részvétel a hegyvidékieknek ezen a napon ingyenes volt, csakúgy, mint a különböző szűrővizsgálatok, amelyekkel fel kívánták hívni a kerületi lakosok figyelmét a betegségmegelőzés fontosságára.

A délutáni koncertek szintén vonzották a közönséget: az Octovoice a capella énekegyüttes produkciója csakúgy, mint a Palio Buzuki görög zenét játszó zenekar, amelynek táncosai ügyesen táncba vitték a nézők színe-javát. Nem kellett sokat noszogatni a hallgatóságot az esti, Marót Viki és a Novakoltúr által adott nagykoncerten sem, amelyen már igazi bulihangulat alakult ki. A park újra megtelt, a színpad előtt pedig szó szerint a bébiktől a dédikig, a legszélesebb korosztály tagjai perdültek táncra. De a szervezők gondoltak azokra is, akik a nagy nyüzsgés után még csendes borozgatásra a parkban maradtak. Számukra a minőségi italok mellett Hangácsi Márton egyszemélyes produkciója szolgáltatta a megfelelő hangulatot.

A Hegyvidéki Napok egy találkozási pont: összegyűjtöttük azokat a kisebb rendezvényeket, amelyeket korábban szétszórva, a kerület különböző pontjain tartottunk. Itt azok is találkozhatnak, akiknek nagyon eltérő az érdeklődési körük, hiszen a programok között minden korosztály megtalálja a számára szórakoztató elfoglaltságot az ugrálóvártól a nyugdíjasklubig, a lacikonyhától a rockkoncertig, a táncmulatságtól a bazárig. Szeretnénk olyan életet kialakítani a nagyvárosi keretek között, mintha kisvárosban élnénk” – hangsúlyozta a polgármester, majd átadta a „Tiszta udvar, rendes ház” pályázat nyerteseinek az elismerő okleveleket és a díjat jelentő táblát, mely ezentúl a győztes házak falán hirdetheti, hogy gondos, otthonukat, környezetüket szerető és rendben tartó közösségek lakják.

A díjátadást követően a Bab Társulat vette át a színpadot, különleges előadással kedveskedve a kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Játékukban a vásári mutatványos elemeket ötvözték a bábos elemekkel, produkciójukat mindvégig élőzene kísérte. Eközben a bográcsokban már javában rotyogtak a főzőverseny csalogató illatú finomságai, az odasereglett tömeg pedig türelmetlenül várta, hogy megkóstolhassák a versenyműveket.

Miközben a színpadon egymást váltották a jobbnál jobb produkciók, kicsik és nagyok egyaránt találtak maguknak nemcsak szórakozást, de enni-innivaló finomságokat, és magukat kellető portékákat. A lacikonyha sültjei, a székely kürtőskalács, a különlegesnél különlegesebb szörpök, teák, mézek, lekvárok és különféle édességek éppoly kelendőek voltak, mint az ország számos borvidékéről érkezett nemes italok. De a játékok is egész napra lekötötték azokat a kicsiket, akik például a Furfangos Csodavilág érdekességeit akarták kipróbálni, vagy a megunhatatlan kosárhintában szerettek volna fordulni néhányat.

Ám a színpadtól sem volt könnyű eltávolodni, hiszen Weszely Ernő, a Munkácsy Eszter Quartet, a Tárkány Művek, Szabó Balázs Bandája, a Cimbaliband, a Mystery Gang vagy Répászky Miklós Dániel produkcióját nehéz lett volna nem végighallgatni. Aki azonban nem a színpad előtt élvezte a műsort, benevezhetett a könyvcsere akcióba, megnézhették, milyen lelkesen szorgoskodnak a gerilla-horgolók, akiknek munkája színesítette a Gesztenyés kert fáit.

A szinte felsorolhatatlanul sok program mellett a megszokottan igényes, színvonalas kézműves vásár portékáiból válogathattunk, illetve a borbazár kínálatából kortyolgathattunk, s talán a legtöbben úgy éreztük, mint ahogy a végén távozó fiatalpár mondta: „milyen kár, hogy csak egy év múlva lesz a következő…”