Pokorni Zoltán

*

További híreink

„Az innovatív iskola felismeri a problémáit, teendőit, válaszokat szül rá és megpróbálja azokat a valóságba ültetni” – mondta Pokorni Zoltán polgármester azon a szakmai fórumon, amit az integrált nevelési gyakorlatot folytató II. kerületi Gyermekek Házában rendeztek az intézmény alapításának 25. évfordulója alkalmából.

Az innovatív iskolák témakörében folytatott kerekasztal-beszélgetésen a polgármester elmondta: időnként a hiány, az el nem látott feladat hoz új megoldásokat – így jöttek létre például a speciális nevelésre, figyelemre szoruló gyerekekkel foglalkozó alternatív alapítványi és magániskolák –, a hiány mellett azonban innovációt szülhet annak felismerése is, hogy az élet változik, más kell most a gyermekeink sikeréhez, boldogságához, mint harminc-negyven évvel ezelőtt.


„Egy átalakulás közben vagyunk, amit nemcsak a hiány, az ellátatlan gyerekek problémai mozgatnak, hanem a felismerés is, hogy a nagy állami struktúrákat újra kell gondolni” – magyarázta Pokorni Zoltán. Szerinte a magyar iskolák számos olyan sikeres kezdeményezést felmutattak már, amelyek kirajzolják, milyen lenne az ideális iskolarendszer működése a XXI. század világában, ahol a tudás vált gazdaság- és társadalomformáló erővé.


A polgármester kiemelte: azt a kultúrát kellene erősíteni, amiben a gyakorlati munkát végző pedagógusok szakmai csoportjai tartják egymással a kapcsolatot, hiszen ők – szemben egy elkülönült állami központ hivatalnokaival – sokkal hamarabb találkoznak a problémákkal, és azokra egy hálózatos rendszerben kisebb bürokratikus kötöttséggel, hamarabb tudnak intelligens válaszokat adni. Ezért – tette hozzá – a pedagógus továbbképzésben is hálózatos, demokratikus, sokszereplős rendszerre van szükség, amit nem kényszerként, hanem lehetőségként élnek meg az érintettek.


„Innovációt erősítő kulturális közeg kell ahhoz, hogy ne maradjanak zárványszerűek a sikeres kezdeményezések” – fogalmazott a polgármester, aki szerint a hálózatos tanulásnak, a valóságban kipróbált jó gyakorlatok átadásának a Nemzeti Pedagógus Kar is keretet adhat. Ennek egyik problémája azonban jelenleg éppen az, hogy kötelező, s így elvész a szellemi autonómia.


Pokorni Zoltán úgy látja: az oktatáspolitika betegsége, hogy beleszeret eszközökbe, „talált kincsekbe”, ahelyett, hogy azt nézné, melyek azok a gondok, amelyek miatt ezeket az eszközöket egyes helyeken alkalmazzák. A polgármester szerint fontosabb feladat lenne azt elérni, hogy bizonyos problémákat – például a sérült, de integrálható gyerekek elkülönített nevelését – ne csak az ország egy részében, hanem mindenütt problémának lássák.

 



Nyomtatás