Pokorni Zoltán

További híreink

Az 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére megemlékezést tartott a Hegyvidéki Önkormányzat. A MOM Kulturális Központban rendezett programon Pokorni Zoltán polgármester mondta el gondolatait, ezt követően kerületi pedagógusok vehették át díjaikat.

„1956 eltiport, mégis dicsőséges, lelkesítő forradalmára, szabadságharcára emlékezünk” – mondta a Kós Károly iskola ünnepi műsorát követő köszöntőjében a kerület polgármestere. Pokorni Zoltán szerint október 23-án azokra a felemelő pillanatokra emlékezhetünk, amikor a magyar nemzet egy emberként állt ki a függetlenség és a szabadság mellett, s felidézhetjük azokat a napokat, amikor a nemzeti egység kézzelfoghatóvá, a világ politikáját megváltoztató erővé vált. Nemzeti ünnepünkön azokra is emlékezünk, akik a száműzetés, a börtön, vagy a kötél árán mertek szembeszállni az elnyomással. A polgármester arra emlékeztetett, hogy ’56 dicsőséges napjai sem csak a nemzeti egyetértésről szóltak. Nagy Imre és a szabadságharcosok majd’ végig konfliktusban álltak egymással, és csak a szabadságharc eltiprása, a halál, a mártírium emelte őket közös piedesztára. Abban azonban, mint fogalmazott, mindenki egyetértett, hogy nemet kell mondani a zsarnokságra: ezt jelképezte a lyukas zászló, melyből kivágták a szovjet mintájú Rákosi-címert. Pokorni Zoltán megjegyezte, hogy a szabad választások, amire 1956 magyarjai vágytak, az utóbbi évtizedekben megvalósultak. Ebben az esztendőben az emberek három választáson szavaztak bizalmat a kormányzó pártoknak, itt, a Hegyvidéken is, ami a polgármester szerint alapvetően három okra vezethető vissza. Az egyik ok, mint mondta, az, hogy az emberek úgy érezték: a kormányzat az érdekükben cselekszik, nem hanyagolták el a mindenkori állam egyik legfőbb kötelességét, hogy segítsék azokat az embereket – nem csak a szegényeket –, akik védtelennek érzik magukat. A másik, bizalomépítő erőnek a részvételt nevezte a polgármester; azt, hogy a közügyeket közösen, egymás meghallgatásával intézték. „A demokrácia értékei akkor teljesedhetnek ki, ha a döntésekben részt kapnak és részt vesznek azok a polgárok is, akiket a döntések érintenek. Mi itt, a Hegyvidéken erre tettünk kísérletet” – hangsúlyozta.„Tisztában vagyunk azzal, hol van a politika határa” – hozta fel harmadik okként a kerület vezetője. Mint kifejtette: kölcsönös bizalmat szül, ha tudjuk, mikor van ideje a küzdelemnek és az együttműködésnek. Kiemelte, hogy a választást megelőző időszak a harcról, küzdelemről szól, de ilyenkor sem árt gondolni arra, hogy a politikai ellenfelek a választás után is itt élnek velünk együtt. Pokorni Zoltán úgy látja, hogy az együttműködésre a mostani választás után is van lehetőség, hiszen a „a kampány heve nem okozott súlyos sebeket, tisztelni tudtuk az ellenfelet még akkor is, ha sok mindenről másképp gondolkodunk”. A polgármester szerint a nemzeti egység általában megvan a nagy kérdésekben, távlati célokban – lényegében senki sem vitatja, hogy fontos az egészségügy helyzetének javítása, a gazdaság fejlődése, a munkanélküliség vagy az államadósság csökkentése –, az ádáz politikai viták rendszerint a megvalósítás, a „hogyan?” kérdésénél kezdődnek. Ugyanakkor – tette hozzá – a nemzeti egység nem csak a nagy, távlatos célok felől, hanem a hétköznapi, egyszerű kérdések kapcsán is megvalósítható. „Vannak olyan egyszerű kérdések – magyarázta –, melyekben könnyebben egyetértünk: abban, hogy az időseknek adjuk meg a tiszteletet, a gyermekeinket tisztességgel járathassuk iskolába, a szemetet szedjük össze magunk után, vagy a zebra előtt álljunk meg az autóval, ha egy gyalogos át kíván kelni az úton”. „A mi feladatunk itt, a Hegyvidéki Önkormányzatban az, hogy megtaláljuk azokat a nagyon egyszerű kérdéseket, amikről pártállástól, világnézettől függetlenül ugyanúgy gondolkodunk, mert annyira egyértelműek, nyilvánvalóak” – fogalmazta meg célkitűzésként Pokorni Zoltán. Kiemelte, hogy a távlatos célok és a mindennapi banalitások között van számos olyan dolog, amelyekről vitatkozhatunk, de eközben nem szabad kétségbe vonni a másik tisztességét, magyarságát, becsületét. „Erősítsük magunkban a békés egyet nem értés képességét, akkor tudunk egy olyan boldog életet létrehozni itt, Magyarországon, amiről ’56 hősei és mártírjai csak álmodoztak, de nem adott meg nekik, hogy ezt megéljék, megvalósítsák. Becsüljük meg a jó dolgokat, mert sokan az életüket áldozták ezekért” – zárta gondolatát a polgármester. Az ünnepi köszöntőt követően Pokorni Zoltán polgármester és Fonti Krisztina alpolgármester az önkormányzat nevében átadták a pedagógusok kitüntetéseit – az Életmű-díjakat, az Eötvös József-gyűrűt, a Hegyvidék Ifjúságáért és a Hegyvidék Gyermekeiért Díjat, a Hegyvidék Ifjú Pedagógusa Díjat, továbbá a Segítő Kéz Díjat. Azok az idős pedagógusok, akik 50, 60, 65, illetve 70 éve szerezték diplomájukat és közmegbecsülésre méltóan tettek eleget hivatásuknak, Arany-, Gyémánt-, Vas- és Rubinokleveleket vehettek át.A program záróaktusaként az ünneplők megkoszorúzták a Gesztenyés kertben álló ’56-os emlékművet. Az eseményen részt vettek az önkormányzat, az ’56-os közösségek, pártok, egyházak, helyi szervezetek, intézmények és a rendőrség képviselői. A Hegyvidéki Önkormányzat részéről Pokorni Zoltán polgármester, valamint Fonti Krisztina, Kovács Lajos és Dr. Váczi János alpolgármesterek helyezték el az emlékezés virágait.


Nyomtatás