Lantos István felidézte, hogy Tusa Erzsébet, miután 1948-ban diplomát szerzett a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, férjével, a szintén zongora szakon végzett Lendvai Ernővel – akit a 20. század egyik legjelentősebb magyar zenetudósaként tartanak számon – a szombathelyi zeneiskolában kezdte tanári pályáját. Innen a győri, a szegedi, majd pedig 1961-ben a budapesti zeneművészeti szakiskolába került. 1976-tól 1983-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanított, illetve 1989-től tizenöt évig a tokiói Muszasino Zeneakadémia professzora volt, ahol szintén nagy szeretet és megbecsülés övezte személyét.

Tusa Erzsébet előadóművészi pályája kapcsán az egyetemi tanár kiemelte, hogy 1961-ben ő mutatta be először Bartók Béla akkoriban felfedezett, zongorára és zenekarra írott Op. 2-es Scherzóját. A bemutatón Bartók özvegye, Pásztory Ditta is jelen volt, aki a hangverseny után felajánlotta Erzsébetnek: vele eljátszaná a Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre című Bartók-művet. Ezt a darabot Ditta asszony Bartókon kívül senki mással nem játszotta azelőtt. Az első közös produkciót számos további előadás követte. Tusa Erzsébet 1967-től az Országos Filharmónia szólistájaként lépett fel és több kontinens számos országában koncertezett. Lantos István tanárnőjének kiváló szervezőkészségről is említést tett. Mint mondta, megszámlálhatatlan társaság, egyesület motorja volt – a japán és az európai zongoratanárok egyesületében éppúgy szerepet vállalt, mint a Magyarországi Zenetanárok Társaságában, melynek elnöki tisztségét töltötte be 1990 és 1996 között. „Megtalálni és ’szigetre menteni’ az igazi értékeket; ezt tanultuk tőle és ezt köszönjük neki” – zárta személyes hangvételű laudációját egykori tanítványként az egyetemi tanár.

A díszpolgáravató ünnepségen Pokorni Zoltán polgármester és Fonti Krisztina, a kerület oktatási és közművelődési ügyeiért felelős alpolgármester adta át a kitüntető címmel járó oklevelet, jelvényt és egy művészi alkotást. Fonti Krisztina ünnepi beszédében kiemelte, hogy a díszpolgári címet azoknak adományozzák, akik a kerület gazdasági, társadalmi, tudományos vagy művészeti életében maradandót alkottak, illetve akik életművükkel, munkásságukkal olyan országos vagy nemzetközi elismerést szereztek, amely hozzájárul a Hegyvidék jó hírnevének öregbítéséhez. Az elismerés az összetartozás érzésének erősítéséről is szól: arról, hogy az itt élők büszkék lehetnek saját közösségükre, melynek számos olyan kitűnő ember a tagja, akit példaképként állíthatunk magunk elé. Az alpolgármester köszönetét fejezte ki az ötven éve kerületünkben élő Tusa Erzsébetnek, hogy művészetével és munkásságával nemzetünk, s egyúttal a Hegyvidék kulturális életét gazdagította, valamint koncertjeivel és az áldozatos oktató-nevelő munkájával jó hírünket vitte a nagyvilágban.