Dr. Posgay Bélát, a valamikori Hárosi Falemez Művek nyugalmazott vállalati jogászát azonban nem ebből az apropóból kereste fel Pokorni Zoltán: Béla bácsi a napokban töltötte be 101. születésnapját, ebből az alkalomból gratulált neki a Hegyvidék polgármestere.

A jeles napot köszöntő Pokorni Zoltánnak az ünnepelt sokat mesélt fiatal koráról, különösen a tanulmányokkal eltöltött évekről. A beszélgetés során előkerültek a ma már relikviának számító régi bizonyítványok, az egyetemi index, sőt, egy klasszikus, úri névjegykártya is, amelyen nem szerepel más, mint tulajdonosának a neve.

Mint megtudtuk, akkoriban – 1929-et írunk –, nem kellett pontokat gyűjteni az egyetemi felvételhez, szükség volt viszont az érettségi bizonyítvány mellett arra is, hogy a gimnázium igazgatója úgynevezett erkölcsi bizonyítványban igazolja például azt, hogy az egyetemre jelentkező ellen sem magaviseletére, sem hazafiasságára nem volt panasz addigi tanulmányai során, valamint azt is, hogy az egyetemi tanulmányok megkezdésére érettnek minősül.

„Az egyetemen nem vizsgáztathatott bennünket más, csak egyetemi tanár, ő viszont azt kérdezett, amit csak akart, függetlenül attól, hogy miről tanított bennünket – mesélte Béla bácsi Pokorni Zoltánnak. – Ez ellen pedig nekünk nem volt sem lehetőségünk, sem jogunk tiltakozni.”

Arra a kérdésre pedig, hogy a 101 éves ünnepelt minek köszönheti hosszú életét és jó egészségét, felesége Marika néni felelt: „Mindig precízen tudott élni. Vagyis mindig pontosan követte a szokásait, az étrendjét, és betartotta a határidőket” – mondta, majd ők kérdezték meg Pokorni Zoltántól, hogy sok hasonlóan idős ember él-e a Hegyvidéken. „Szerencsére igen, és én mindig nagy örömmel köszöntöm fel őket” – válaszolta a polgármester.